Most úgy érzem, mintha a hátamon csimpaszkodó, láthatatlan kiméra a nyakamon előre nyúlva, karmos ujjait a mellkasomba vájná, s úgy szorítana össze, hogy végül egy csepp levegőm sem marad. Az a kiméra, akinek terhét eddig motivációként cipeltem most megcsalni látszik. A szabadságom nem igazi…