Most úgy érzem, mintha a hátamon csimpaszkodó, láthatatlan kiméra a nyakamon előre nyúlva, karmos ujjait a mellkasomba vájná, s úgy szorítana össze, hogy végül egy csepp levegőm sem marad. Az a kiméra, akinek terhét eddig motivációként cipeltem most megcsalni látszik.
A szabadságom nem igazi szabadság. Látszat csupán: egy börtön, ahová lázadást, függetlenséget és hasonló marhaságokat kiáltozva önként, s dalolva vonultam be. Úgynevezett "szabad akarat"-ból.
Ostoba gyerek vagyok, aki felnőttnek tetteti magát az oviban s csodálkozik, ha ilyen hazug állapotban se gyerek, se felnőtt világ nem fogadja be.
Prison break
2010.04.27. 18:55 gyönyörű zombi
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gyonyoruzombi.blog.hu/api/trackback/id/tr715496261
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.