Pánikszoba

Széllel álmodtam. Egészen pontosan széldémonokkal. Eleinte külön-külön jöttek a világ minden irányából, végül szükre, füst-szerű testük egyetlen hatalmas fekete felhővé állt össze, s úgy vonultak tovább, felém... Szinte láttam, ahogy ebből a hatalmas és ijesztő fekete…

Most úgy érzem, mintha a hátamon csimpaszkodó, láthatatlan kiméra a nyakamon előre nyúlva, karmos ujjait a mellkasomba vájná, s úgy szorítana össze, hogy végül egy csepp levegőm sem marad. Az a kiméra, akinek terhét eddig motivációként cipeltem most megcsalni látszik. A szabadságom nem igazi…