Pánikszoba

"Szerelmes vagyok?" kérdezte magától.Csillogó szemmel bámult maga elé; bágyadt mosoly ült az arcán. Nem tudott elmenni mellette, annyira idegennek tűnt ez a gondolat. Nem is nagyon emlékezett rá, mikor érzett utójára ilyet. Már az érzés emléke is csak halványan élt…

Újabb veszekedés. Egy ideje már nem is számolta őket; nem tudta, hányadik lehet. Egy biztos: nem az első, és nem is az utolsó. Úgy feküdtek egymás mellett, mint két megtépett madár, akik a vihar elől menekültek az eresz alá. Ő a plafont bámulta üveges tekintettel. A lelke valahol nagyon messze…