Fáj. Fáj, hogy nem hagynak békén, pedig én már igazán megbékéltem magammal. Elfogadtam magam olyannak, amilyen most vagyok. Nem küzdök ellene, már nem sírok, amikor tükörbe nézek. És igazán, próbálok nem úgy kimenni az utcára, hogy a földet nézem közben, már nem félek…