Pánikszoba

Fáj. Fáj, hogy nem hagynak békén, pedig én már igazán megbékéltem magammal. Elfogadtam magam olyannak, amilyen most vagyok. Nem küzdök ellene, már nem sírok, amikor tükörbe nézek. És igazán, próbálok nem úgy kimenni az utcára, hogy a földet nézem közben, már nem félek…

Javulnak a zuhanó repülős álmaim. Yuppíí. Volt egy időszak, amikor napi rendszerességgel álmodtam zuhanó repülőkkel. Már nem emlékszem pontosan, miből indult ki ez a dolog, de valószínűleg magamnak kreáltam ezt a fóbiát, mert gyerekkoromban egyáltalán nem gondoltam félelemmel…

Hát úgy látszik, nem való nekem a társasházi lét. Legalább is ebben a formában biztosan nem. Itt ugyanis egy rakás vénember vesz körül. Jobbról, balról, alulról, fölülről... Kész őrület. Csupa betokosodott, magába fordult, rosszindulatú, hülye vénember. Meg kispolgár.…

Ijesztő, mennyire függnek egymástól az emberek. Még azoktól is, akikhez gyakorlatilag semmi közük nincs...Valami szociológus egyszer csinált egy kísérletet csótányokkal. Már nem tudom pontosan hogy volt ez a kísérlet, de a lényege az volt, hogy a kísérletben részt vevő…