"Nem zárhatod ketrecbe a tigrist" mondogatta sokszor, és komolyan is gondolta.
Alig másfél hónapja tartott a viszonyuk a Tanárral, Nela máris úgy érezte, kezd sok lenni a férfi jelenléte az életében. Az állandó esti hívások, a kéretlen helyzetjelenlétek, szerelmes sms-ek tömkelege... Eleinte mókásnak, sőt, hízelgőnek tartotta ezeket a mindennapos kis "szerelmi vallomásokat", egy idő után azonban már kezdte kifejezetten terhesnek, mi több erőszakosnak érezni ezt a folyamatos közeledést. Lélekben már eldöntötte, hogy véget vet a kérészéletű románcnak, csak még azt nem tudta, hogyan. Ha magányos pillanataiban a férfivel töltött időre, a meghitt, vidám közös programokra és nem utolsó sorban a szeretkezéseikre gondolt, mindig elbizonytalanodott. S ez a bizonytalanság lassan már az őrületbe kergette. "Van nekem elég bajom enélkül is" morogta ilyenkor halkan maga elé, szorongásos rohamaira gondolva. "Nem tudom... annyira jól érzem magam vele, olyan jókat beszélgetünk, közös az érdeklődésünk, és még lakása és autója - tehát biztos egzisztenciája is van - , de egyszerűen megőrjít ezzel a kényszeres nyomulással..."
Ami a legjobban zavarta a Tanár viselkedésében, az a túl sok feminin vonás volt. A gyerekes sértődések, a kierőszakolt randik, a ki nem mondott, de állandóan jelen lévő féltékenykedés a férfi részéről... Nela nem is értette, mire föl mer féltékeny lenni, hiszen sose volt az övé, és már az elején kerek perec kijelentette, hogy nem fogja feláldozni érte a 8 éve tartó komoly kapcsolatát Emberrel. "Azt hittem, ez minden férfi álma" magyarázta neki, mikor amaz értetlenül meredt rá, hogy miért nem lehet fölvállalt a kapcsolatuk. "Egy nő, aki hetente egyszer jön, nem marad éjszakára, csak addig, amíg jól érzed magad vele, nem pampog, ha nem takarítod ki a lakást, nem kéri, hogy vidd puccos étterembe, nem szól bele, kikkel barátkozol és hogy mikor hová mész, és nem utolsó sorban, nem tesz szemrehányást, ha a külön töltött időben Te más nőkkel is élvezed a földi örömöket.... Én ezt tudom nyújtani neked, nem többet, nem kevesebbet. Heti egy nap, amikor együtt vagyunk, amikor eljátszhatjuk, hogy egy pár vagyunk, de nem több. Ha ez neked megfelel, akkor együtt lehetünk, de ha nem, akkor inkább már most hagyjuk az egészet a francba".
Nela sosem volt az a kertelős fajta, és most sem érezte szükségét, hogy finomkodjon választott szeretőjével. "Nem dolgom a lelkét ápolni, nekem csak a farka, meg időnként a társasága kell, hogy el tudjak lazulni... Cserébe én is igyekszem boldoggá tenni - legalábbis arra az időre, amíg együtt vagyunk" mentegette magát saját lelkiismerete előtt. De hiába minden, az igazság az, hogy folyamatosan bűntudata volt. Mindkét kedvese miatt. Bűntudata volt, mert folyamatosan csalta Embert, aki az egyetlen biztos pont volt az életében: aki elfogadta őt olyannak, amilyen, aki nem akarta megváltoztatni, és aki kitartott mellette akkor is, amikor a betegségét diagnosztizálták. Viszont valami nem volt rendben köztük, ezt tagadni sem lehetett volna, hiszen máskülönben mi hajszolta volna őt egy másik férfi karjaiba?
És persze bűntudata volt a Tanár miatt is, mert érezte, a férfi minden egyes együtt töltött nap után egyre többet akar tőle: egy felvállalt kapcsolatot, egy barátnőt, élettársat, feleséget, anyát a jövendőbeli gyermekeinek. Nela azonban egyáltalán nem volt meggyőződve róla, hogy akarja vagy egyáltalán tudja ezeket az elvárásokat teljesíteni. A férfi lelkesedését azonban sehogyan sem tudta letörni és a megbeszélt "szint" alatt tartani, ezért hát eldöntötte magában, hogy amint alkalom adódik, kiadja az útját, még mielőtt jobban belemélyülnek egy olyan kapcsolatba, mely ingoványos talajon, egyenetlen alapokra épül.
"Nem zárhatod ketrecbe a tigrist, hogy aztán a rács túloldaláról húzgáld a bajuszát abban a hitben, hogy nem fog beléd harapni" hozta föl a már százszor elismételt frázist. "A tigris egy ragadozó vadállat, aminek szüksége van a szabadságra ahhoz, hogy egészséges maradjon. Láttál már ketrecbe zárt tigrist? Nem szép látvány. Önmaga karikatúrája. Egyáltalán nem szép és nemes ragadozó, de azt se hidd, hogy házicica lesz belőle! Jegyezd meg, a ketrecbe zárd vadállat csak az alkalmat keresi, hogy kiszabaduljon, vagy a ketrec rácsain át kinyújtva a mancsát, éles karmaival megragadjon, a ketrechez húzzon és a nyakadba mélyessze a fogait...
Engem sem láncolhatsz magadhoz akaratom ellenére, mert nem azt fogod kapni, amire számítasz. Én nem leszek kezesbárány: csendes, jóravaló, hűséges háziasszony aki neveli a gyerekeidet és minden áldott este meleg vacsorával, csendben várja, hogy hazaérj a munkából. Drágám én nem ilyen vagyok, és nem is vágyam ilyenné válni. Nem állítom, hogy soha nem szelídülök meg, de itt, most, a Te kedvedért biztosan nem."
"Értem" mondta a másik tompán, majd hosszan hallgatott. Nelát már-már zavarta is ez a hosszú csend, meg az, hogy a percekig tartó monológ után a férfi egyetlen szóval kívánta lezárni vitát, ám végül megszólalt, s kimondta a rettegett mondatot, amire a lány egyáltalán nem számított: "A gond csak az, hogy én nem egy szabad tigrist látok, hanem egy olyan tigrist, akinek nyakörv van a nyakában, és egy hosszú póráz, ami ugyan elég hosszú ahhoz, hogy a tigris szabadnak higgye magát, de a póráz végét mégis egy Ember keze fogja, aki még a távolból is képes megállítani a nagymacskát egyetlen jól irányzott rándítással."
Nela köpni-nyelni nem tudott, de jobbnak látta, ha nem is próbál megszólalni. Indulatból jöttek volna a szavak, s a szíve mélyén tudta, ebben a csatában csak vesztes lehet, bármennyire is győztesként akart távozni innen.
A férfi érezte, hogy nyert ügye van és folytatta:
"Tudod, mit mondok? Valóban, az én bajom az, hogy nem én fogom azt a bizonyos pórázt. De mondok én még valamit. Lehetnél te vad és szabad tigris, ha azt szeretnéd, de a lelked mélyén Te is tudod, hogy nem vagy képes azzá lenni. Most legalábbis biztosan nem. A kérdés csak az, hogy egyáltalán akarsz-e, mersz-e szabad lenni? Mert ha igen, akkor egyetlen harapással elszakíthatnád azt a pórázt. De te valamiért mégsem rágod el. És tudod, miért? Mert Te sosem voltál igazán szabad. Fogságban születtél, nevelkedtél, csak fogságban tudsz létezni, ezért rettegsz a szabadságtól. Mert fogalmad sincs róla, milyen az. Csak dobálózol itt a nagy szavakkal, de valójában azt sem tudod, miről beszélsz.
Csak rajta, ha így akarsz tovább élni, én nem állok az utadba. Mondogasd csak, hogy szabad vagy, hátha egyszer tényleg sikerül el is hinned ezt a hazugságot. De ha esetleg meggondolod magad, és elfogadod, hogy neked egy alkalmas társra van szükséged a létezéshez..."
Nela nem hallgatta végig a monológ végét. Szó nélkül fölállt a kanapéról, fölkapta a táskáját, magára vette a kabátját, majd az ajtóból csak ennyit szólt vissza:
"Ég veled, Tanár úr."
S azzal örökre kisétált a férfi életéből.
