Gyönge végtag csupán a kezem,
Korhadó deszka; koszlott darab fa.
Erőtlen eszköz, ahogy a tollat beleveszem.
Beleveszek én is a nagy sötétbe,
Ahogy fejemet kezembe temetem.
De nincs megnyugvás akkor sem,
Mert bennem nem egynemű még a sötét sem.
Két szemmel látok akkor is, ha mindkettő csukva van,
Két külön szemmel észlelem a sötétséget,
Úgy, ahogy minden mást, ha világos van.
Ha nincs sötét, nincs kontraszt.
Mihez hasonlítod a világosat?
Ha nincs sötét, és nincs világos sem,
Akkor mi alapján lássam a világot;
Azt mondd meg nekem!?
