Kezdem azt a nézetet vallani, miszerint a születésnapban nincs semmi különleges. Az is pontosan olyan nap, mint a többi; miért kéne, hogy jobban szeressenek aznap, mint az év többi napján?
Álltam ma a buszon: nyúzottan, suli után, épp hazafelé tartottam, üvöltött a zene a fülemben, és olyan dél körül jutott eszembe, hogy hoppá, születésnapom van. Aztán a következő gondolatom az volt, ahogy körülnéztem, hogy a körülöttem levő embereknek erről fogalmuk sincs, és még ha lenne is, valószínűleg ugyanúgy taposnának a lábamon, mint fél perccel korábban. Végül az villant át az agyamon, hogy vajon rajtam kívül hány embernek lehet még ugyanazon a buszon ugyanazon a napon születésnapja; meg hogy előző nap hány ember lehetett így, stb. Belegondoltam, és mosolyogtam. Hiszen én sem tekintettem különleges napnak mondjuk augusztus x.-ét, pedig valakinek biztosan akkor volt a születésnapja azok közül, akikkel aznap volt szerencsém együtt utazni. Akkor miért tekintené BÁRKI különlegesnek október 20.-át, hacsak nem fűződik hozzá neki is valami emléke? És egyáltalán: MIÉRT VAN ENNEK EKKORA JELENTŐSÉGE?
Talán, egyszer, évtizedekkel ez előtt AZ a nap valóban különleges volt, mert AKKOR születtem. De onnét kezdve már nem kéne ekkora jelentőséget tulajdonítani neki... Onnét kezdve nem csak egy napnak kéne különlegesnek lennie az évben. Az a nap akkor azért volt különleges, mert az volt ÉLETEM ELSŐ NAPJA ezen a világon. De azóta eltelt pár év, túlvagyok pár dolgon, elértem néhány célt és még van előttem száz másik. Miért nevezünk ki egy napot az évben az én napomnak? Miért ne lehetne mind az enyém, vagy egyik sem?
Azért látom ezt ilyen sötéten, mert arra jöttem rá, hogy azáltal, hogy ráhúzunk egy skatulyát erre a bizonyos napra, rögtön többet várunk tőle, mint kellene, és ha nem úgy sül el, persze nagyot csalódunk. Rosszul esik, ha nem bánnak velünk kedvesen az iskolában, a munkahelyünkön, dolgozatot íratnak velünk, vagy a boltban átvernek, esetleg ránk kiabálnak valamit az utcán vagy csak szimplán elfelejtenek felköszönteni. Mert a többieknek nem különleges az adott nap. Olyan, mint száz másik. Egy átlagos hétfő, jelen esetben.
Ha azonban én is úgy kezelem ezt a napot, mint a többit, akkor nem érhet csalódás. Igen ám, csakhogy egy évtizedek alatt kialakult és belénk táplált attitűdöt nem olyan könnyű egy csapásra megváltoztatni. Úgyhogy ezen még dolgoznom kell...
