Tegyük fel, hogy történik egy kis baleset.
Mondjuk elreped egy szennyvízcső, ami pont a Te lakásodon megy keresztül; ráadásul a fal, amiben halad, voltaképp nem is a Te tulajdonod, hanem a közös képviseleté; a házé, amiben Te laksz. A dolgot csak tetézi, hogy a pince, amelyet elönt a szar, emiatt a bizonyos törött cső miatt, szintén nem a Tiéd, hanem közös tulajdon. Érzékletes tehát, hogy a hiba kijavítása mennyire sürgető.
Most képzeljük el, hogy mindezt a tömény, mondhatni szarszagú információt egy álmos hajnalon a közös képviselő tudatja Veled; Te ott állsz az ajtóban, rózsaszín köntöskédben, kócosan, némi olimpiai karikával a szemed alatt, s ebben a félkómás állapotban még azt is alig fogod fel, hogy a szikár férfi mögött álló nyeszlett kis vízszerelők épp a Te nyuszis papucsodon röhögnek.
- Hogy mi a %@-..?!!? - teszed fel a világ leglogikusabb kérdését ebben a helyzetben, s várod a reakciót; hátha második hallásra sikerül felfognod, miről is van itt szó tulajdonképpen.
- Nos, az a helyzet hölgyem, hogy a szennyvízcső épp a maguk lakása alatt törött el. Sajnos előfordul az ilyesmi: a hibát anyagfáradás okozta, de ahhoz, hogy a srácok megjavíthassák, sajnos épp Önöknél kell kibontanunk a falat (amely épp egy hete lett festve..). De ez még nem minden: sajnos valószínűleg a wc-kagylót is el kell távolítani a helyéről, s ezt úgy tűnik, néhány csempe is bánni fogja.
- Nagyszerű - kezded a kínos mosoly után, - és erre mégis mikor kerül sor?
- Igen, épp ezt jöttünk megbeszélni; a vízszerelők ugyanis csak jövő hét kedden fognak ráérni, a délelőtti órákban, mint ma: ilyen 9 óra körül lehet rájuk számítani.
- Csodás - folytatod szórakozottan, s már nem is fáradsz azzal, hogy a feltörő cinikus kacajt visszafolytsd: - de aznap a párom és én is dolgozunk. Nem tudnának máskor jönni?...
A szerelők összemosolyoganak; az egyik odafordul a másikhoz, kezét az arca elé téve látszik, hogy valami nagyon fontosat súg a társának, amitől az csak még jobban vigyorog. A közös képviselő pedig Rád néz, mint tudatlan gyermekre, aki még nem értheti az egyetlen és igaz tudást; a KÖZ mindenek felett áll - kiváltképp a Te egyéned felett.
- Sajnos kisasszony, ez nem ilyen egyszerű; a szerelőknek meghatározott ütemterv szerint kell dolgozniuk, nem tudnak máskor jönni, és a dolog így is borzasztó sürgős, hiszen az egész pincét elönti a szar.
Újabb halk kacagás a vizesek felől. Remek, gondolod magadban, s őszintén reméled, nem látszik ahogy elpirultál, a Te végterméked és a KÖZÖS pince említett viharos kapcsolatának hallatán.
- Értem - feleled, s természetesen azonnal beleegyezel, hogy aznap biztosítod a zavartalan bejutást (és falbontást, csempetörést) a szerelőknek, mert hát a KÖZ nem szagolhatja tovább tétlenül a Te szarod szagát - ami persze a KÖZÖS csőből folyik a KÖZÖS pincébe. Le.
Tegyük fel, hogy az a bizonyos keddi nap nem egy egyszerű keddi nap. Hiába is próbálnál csendben megfeledkezni róla; hiába is igyekeznél némasággal és semmittevéssel tudomást sem venni róla - nem hagyják.
- Csak annyit kértem, hogy azon az egy nyomorult napon ne kelljen dolgoznom: és nem azért, mert különleges bánást várnék el aznap! Hanem pusztán abból a kurva egyszerű okból, mert ha akkor, azon a napon bárki megsért valamivel, az kétszer olyan rosszul esik, és kétszer olyan nehéz türtőztetni magam, és mindehhez jó képet vágnom! Te nem így vagy vele? Ha az év bármely másik napján a lábadra lépnek, vagy beugatnak, leszarod vagy meg se érzed; de az évnek azon az egy bizonyos napján ha mást nem is, de azt elvárod Te is, hogy legalább ne bántsanak...
Éppen ezért szóltam egy hónappal előre...
Ezek a mondatok, amik eszedbe jutnak először. Egy hete hangzottak el a munkahelyeden; a kollégádnak panaszkodtál, aki tökéletesen megérteti a problémádat, mégsem mutatja együttérzésnek legapróbb jelét sem. Pedig pont ő az a kolléga, aki a születésnapjára eső egész hetet ki szokta venni szabadságnak. Igaz, ő előre bejelenti - éppúgy, ahogy Te is...
Tegyük fel, hogy a vonzás törvénye úgy működik, hogy amit nagyon akarsz - vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy amire nagyon erősen koncentrálsz, azt az univerzum valamilyen formában meghozza Neked.
Szülinapi szabadnapot szerettél volna, hogy legalább aznap ne kelljen a burzsuj bunkók lebecsmérlő beszólásait hallgatnod, de nem kaptad meg. Hivatalosan legalábbis nem. Erre most, ezen az álmos, taknyos, kócos hajnalon, ennek a szó szerint szar hírnek a formájában teljesülni látszik a kívánságod...
Miután megittad az első bögre kávét, és elszívtad az első két cigit, cinikus mosolyodba némi őszinte öröm is költözik. Vadul telefonálni kezdesz; először is azért, hogy megosszd a hírt az illetékesekkel: a pároddal, anyáddal, apáddal, no meg persze a lakás igazi tulajdonosával... És végül, de nem utolsó sorban, némi reszketéssel és izgalommal a hangodban - a főnököddel is.
Mit is vársz tulajdonképpen? Ostoba kislány... Hiszen már tudod: Nálad MINDIG MINDEN előbbre való!
- Hú, hát az nagy baj - hangzik a kurta válasz a vonal túlsó végén, és az az irritáló búgás a főnökasszony hangjában, amiből már tudod; ideje felébredni pajtás, bilibe lóg a kezed! S ha ez még mindig nem volna elegendő, az utált hang még rákontráz:
- Hát hívd fel a közös képviselőt, hogy mondja meg a vizeseknek, hogy jöjjenek máskor, mert Neked aznap dolgoznod kell, és...
A mondat többi része szinte elúszik a semmiben. Hogy mi van?! Én, szaros kis albérlő, akinek ráadásul a már oly sokat emlegetett, hányatott sorsú végterméke folyamatosan (e percben is) önti el a KÖZÖS pincét, mondjam meg a HIVATALOS szervnek, hogy jöjjön máskor szartalanítani, mert valahol a világ másik végén van egy nyamvadt kis pékség, amit szerencsétlen, szaros kis személyemnek kell kinyitnia pont azon a reggelen?...
- De asszonyom - kezded zavartan, - be kell látnia, erre nincs túl sok esély... Hiszen meghatározott ütemterv szerint dolgoznak a vizesek, ha ekkor tudnak jönni, az nyilván nem véletlen... Mivel látták, milyen sza... vagyis súlyos a helyzet, nyilván előbb is jönnének, ha beleférne a keretbe...
Azt pedig már csak nagyon félve jegyzed meg, hogy nem mellesleg egy egész társasház néz majd rád úgy, mint egy sza... vagyis véres rongyra, ha nem cselekszel minél hamarabb az ügyben...
- Neked is meg kell értened...
De nem érti meg, hisz miért is lenne köteles megérteni? Akár ő, A Főnök; akár bármelyik kolléga; aki épp betanul, vagy aki szabadságon van, vagy iskolában aznap...
És miért is vársz tulajdonképp megértést? Hiszen nekik az is csak egy épp olyan átlagos nap, mint bármelyik másik az évben. Aznap is fel kell kelni, és meg kell vívni mindenkinek a maga kis harcát.
Te pedig jelen esetben, az univerzumtól várt szülinapi ajándék helyett plusz egy harcot kaptál aznapra, amitől már nem is reméled, hogy majd építi a jellemedet. Hogy ki felügyeli aznap a munkát? Ki a faszt érdekel??!! Rajtad kívül persze, aki ebben az egészben nem egy probléma megoldását látod, hanem koszt, port, törött csemét, szétbarmolt falat - és csekély reményét annak, hogy mire hazajutsz, lesz még időd rendet rakni és kipihenni magad, mielőtt másnap hajnalok hajnalán ismét kelned kell, hogy a munka oltárán újra feláldozhasd magad. Talán átjön egy igazi barát, aki ráér akkor, vagy... Vagy megbízol egy csapat emberben, akiket azon az álmos, kócos, taknyos reggelen láttál először, hogy nem csesznek és lopnak el semmit, amíg távol vagy.
Egy biztos, szar nem maradhat!!!
Nekem mindenesetre így is úgy is szar születésnap lesz... Már megint.
