(...) génmanipulációval, tudatmódosító szerekkel és információviharral befolyásolják alvó tudattalanunkat, ami meghatározza (és így az ő érdeküknek megfelelően módosítja) éber tudatunkat, ami aztán megváltoztatja irányítórendszerünk (az idegrendszer) működési elvét, mely végül a felismerhetetlenségig eltorzítja testünk eredeti, természetes viselkedését, reakcióit, védekezőképességét.
Lehetne akár szerepjáték is. "Küldetés: Légy a világ ura! Befolyásold az emberek tudatát - hódítsd meg a királyságukat."
Ahhoz, hogy bevegyél egy királyságot, le kell győznöd az aktuális királyt. A királyt akkor győzted le, ha elfoglaltad a várat és kitűzted a saját zászlódat. Hogy ezt megtehesd, először is be kell jutni a várba. Ahhoz, hogy bejuss, át kell jutnod a vár védvonalán. Át kell úsznod a vizesárkot, átmásznod a védőfalon, lezúzni a védőket, és eljutni a trónteremig, és addig gyilkolni és pusztítani, míg végül nem marad előtted más, csak a pucér, reszkető, megszégyenített és halálosan megfélemlített király. A kulcsfigura a sakktáblán. Az érinthetetlennek és már-már emberfelettinek hitt ember. Akit csak kevesek láthatnak, még kevesebbek kiváltsága, hogy közelről lássanak, s csupán egy maroknyi halandó mondhatja el, hogy meg is érinthette egyszer. S most képzeld el, hogy te ott állsz, szemben ezzel a hatalmas királlyal, válladon a választás szabadságának ólomsúlyával.
Vajon mi a jobb döntés: ha elpusztítod a királyt s úgy lépsz a helyébe, vagy ha életben hagyod: tudván, hogy eztán a rettegés és halálfélelem uralja majd minden gondolatát és cselekedetét? Vajon akkor vagy-e eszesebb, ha egyetlen mozdulattal, egyetlen másodperc alatt oltod ki az életét, azt üzenve ezzel a világnak: ím, az érinthetetlennek és legyőzhetetlennek hitt "nagyság" is csak halandó, a helye, rangja pillanatnyi és bárki által elbitorolható; vagy meghagyva életét és rangját a háta mögül, mint egy átláthatatlan kirakat mögül irányítod a világot? Mint egy bábmester: rajta keresztül, az ő döntései által, melyeket ettől fogva mindig az a halálfélelem határoz majd meg, amit hosszú élete minden egyes napján érezni fog, a kardod hideg pengéje, mely hátulról a bőréhez ér: a TUDAT, hogy csak azért van még életben, mert te megengeded neki.
"A gonosz legnagyobb ámítása, hogy elhitette a világgal: nem létezik."
Mi a jó döntés tehát: ha megölöd a királyt, vagy ha életben hagyod? Vajon képes vagy-e a szereplési vágyadat, a saját EGÓdat háttérbe szorítani azért, hogy cserébe a világ láthatatlan ura légy? Tudod-e a különbséget, melyik a fontosabb: a láthatatlan, vagy az úr?
Az ámítás művészete ebben rejlik: mert láthatatlan, azt hiszed, nem is létezik. Mint a levegő, amit belélegzel. Vagy az atomok, amik sejtjeidet alkotják.
Megfelelő idő elteltével a király maga is elhiszi majd, hogy döntései saját szabad akaratának lenyomatai.
