Pánikszoba

Azon gondolkozom, hogy mi lenne, ha mondjuk holnap felkelnék, de már nem lenne többé társadalom? Mondjuk összeomlana az ország. Mi történne? Ellepnék az utcát a vandálok, tolvajok meg gyilkosok? Mindenki ölne mindenkit? Visszasüllyednénk az ősemberek szintjére? Vagy hova?
Hallottam egyszer, hogy a történelem egy bizonyos szintig fejlődik, aztán összeomlik, és kezdődik minden előről. Ez mindig így van. Van egy szint, amit egyszerűen nem tud átugrani az emberiség. Ez egy körforgás: primitív szint, fejlődés, virágzás, válság, összeomlás, anarchia. És kezdődik minden előröl. Most is ez lesz? És ha így lesz, ez hol, miben érint engem és a hozzám közelállókat?... Félnem kell esetleg attól, hogy többé nem véd semmilyen törvény, és mondjuk csak úgy szimplán tarkónlőnek az utcán, hogy kizsebeljenek? Vagy valami ilyesmi?... Nem tudom.
Kicsit rossz most. Mindenhonnan azt hallom, hogy válság, pánik, kétségbeesés, halál, szar... Most kéne elkezdenem félni? Félnem kell egyáltalán? Jó, eddig is voltak félelmeim, de eddig leginkább attól féltem, hogy valami gyógyíthatatlan betegségem van. Vagy meghal valaki, aki nagyon fontos nekem. Vagy nem lehet gyerekem. Vagy valami ilyesmi. Könnyű volt eddig az élet, mert nem kellett egyéb dolgoktól félnem, amik egyébként nem is az én hibámból következtek be.
Kicsit úgy érzem, hogy valamit elbasztak a nagyokosok odafönt. Valamit nagyon-de nagyon csúnyán elkúrtak, és hogy ne egyedül kelljen vállalniuk a következményeket, ezért stresszelnek minket is. Kitaláltak valamit, ami nem működött, mi meg bíztunk bennük, és most mintha azt mondanák: "Megszoptátok ti hülyék, úgy kellett nektek, minek kellett bízni bennünk, a ti hibátok."
És most nem csak a politikusokra gondolok, hanem a felsőbb hatalmakra is. Lehet, hogy ez egy üzenet? "Ne várj segítséget, oldd meg magad. Önálló lény vagy, gondoskodj magadról!" Akkor miben higgyek? Vagy kiben? Higgyek magamban? De az önző dolog, nem? Nem tudom. Rossz úton haladok?...