Pánikszoba

0 óra 4 perc. Újszülött szerda. Jobb kezemben egy pohár rozé, bal kezem alatt klaviatúra billentyűi csattognak.  Iszom. Az élet százegyedszerre is bebizonyítja, a pofámba dörgöli, hogy a dolgok nem változnak. Akármilyen kitartóan hiszünk is benne.  Néha-néha összegörnyedek a fájdalomtól, ami a…

Mi értelme úgy egy kapcsolatnak, ha rájöttem, felismertem, és hangosan be is vallottam magamnak, hogy már nem vagyok szerelmes a másikba? Szerethetem akármennyire, de ha megerőszakolom a lelkemet, akkor sem tudom visszahozni és magamba erőltetni a szerelem érzetét irányába. Elhitethetem magammal,…

Érdekes, hogy az ember pont akkor kapja a legtöbb bókot a külsejére, amikor leginkább rohad belülről. Vagy legalábbis ezt érzi... Sosem tudtam eldönteni, hogy ezek ilyenkor őszinte bókok, vagy inkább annak szólnak, hogy a másik észrevette meggyötört és foszladozó bensőnket, amit külsőnk fényesre…

Gyönge végtag csupán a kezem, Korhadó deszka; koszlott darab fa. Erőtlen eszköz, ahogy a tollat beleveszem. Beleveszek én is a nagy sötétbe, Ahogy fejemet kezembe temetem. De nincs megnyugvás akkor sem, Mert bennem nem egynemű még a sötét sem. Két szemmel látok akkor is, ha mindkettő csukva van,…

Egy pár éve már észrevettem, hogy ha rámtör a hetekig tartó szorongás, vagy sorozatban jönnek a pánikrohamok, egy idő után mindig visszatérek a gyökereimhez. Főleg a zenehallgatási szokásaimon értem ezt tetten. Persze nem azonnal történik a dolog: először fel kell legalább térdelnem a padlóról,…

Általános iskolában hozzászoktam, hogy nem voltam túl népszerű. Mondhatnám azt is, hogy a kriplik táborát erősítettem. Nem voltam se különösebben szép, se vagány, se karizmatikus. De nem voltam csúnya vagy visszataszító sem. Egyszerűen csak voltam: az észrevétlenség vékony határvonalán próbáltam…