Pánikszoba

Azt hiszem kicsit peches vagyok. Csupa irritáló embert sikerült kifognom magam körül mostanában. Kezdve a cukorfalat kamuszőkepicsa főnökömmel, aki megjátssza a kis butuskát, meg a tisztelt üzletvezető asszony, aki szembe kedves, le is szop verbálisan, a hátam mögött meg már…

Nevetni támadt kedvem. Magamon. De ez sajnos nem az az önfeledt, vidám nevetés, mint amikor valami vicces dolgon nevetünk. Ez keserű, kényszerű nevetés. Vesztesnek érzem magam. Sétálok fel s alá a lakásban - ebben kicsiny, egyszobás kis zugban, és kattog az agyam. Elkúrtam. Egy…

Az elmúlt néhány napom kissé fárasztó és stresszes volt. Tegnap 13 óráztam (eredetileg 10 lett volna, de a drága főnököm az utolsó pillanatban szólt, hogy maradni kéne leltározni, úgyhogy este 10 után kerültem ágyba), ma pedig reggel 7-re mentem. 2-kor meg el is jöttem (3ig…

Ma vettem magamnak egy könyvet. Pulóvert venni indultam, de könyv lett belőle. Bementem két könyvesboltba, de egyikben sem láttam kint a polcon, amit már régóta kerestem. Nem volt kedvem odamenni a kasszához és rákérdezni - antiszoc voltam épp - , de végül rávettem magam: így…

Mostanában nem járok túl gyakran ide. Pedig kellene. Jót tenne. Kismillió gondolatom volt az utóbbi időben, ami a lustaságom miatt elveszett az éterben. De most okkal vagyok itt. Kétségbe vagyok esve ugyanis. Csalódtam Emberben. Tudom sokadszor mondom ezt, de most úgy igazán...…

Fura dolgokat hoz ki az emberből a gyász. Nyilván mindenki másképp éli meg... Ezzel tisztában vagyok.Viszont most nagyon meglepődtem magamon. De jó értelemben. Engem ugyanis arra késztetett a saját fájdalmam, hogy feladjam kényelmes, kanapéba és borospohárba tespedt életemet, és…

Most jöttem rá, hogy állatira zavar a horkolás. Még az is, ha mondjuk az éjszakai buszon mögöttem horpaszt valaki. Pedig azt nem is kell órákon keresztül hallgatnom. De akkor is zavar. Kivéve az Ő horkolása... Mit nem adnék most, ha hallhatnám horkolni még egyszer, újra... De Ő -…

Most érzem csak, hogy mennyire megtört a hiánya. Kiraktam egy kis képet Róla a konyhaasztalra meg egy gyertyát. Azért oda, mert mindig is a konyha volt az Ő kis "királysága"... Legalább is nekünk mindig ezt az arcát mutatta. Az igazi olasz Mamma, aki süt-főz, sürgölődik a…

Azt hiszem, én most nem bánok semmit - vagy legalább is csak nagyon kevés dolgot. De sajnos még mindig nem tudok megszabadulni a "tökéletesség" iránti egyetlen aprócska vágyamtól. Attól a szereptől, hogy "k-o-n-f-l-i-k-t-u-s-e-l-h-á-r-í-t-á-s". Egyszerűen, még…

Én próbáltam. Tényleg. Próbáltam megérteni az embereket körülöttem. A barátokat. Az ellenségeket. És tudod, tökéletlen vagyok. Átkozottul tökéletlen. De végre élvezem ezt a tökéletlenséget! Érted?! Élvezem, hogy végre nem érdekel, KI, MIT, MIÉRT mond rólam a hátam…