Pánikszoba

Úgy egy órával ezelőtt rámtört, hogy - mint egy megkoronázandó a mai csodás napot, s nem utolsó sorban, hogy némi karácsonyi fílinget azért mégiscsak csempésszek magam köré az éterbe -, feltétlenül és azonnal sírnom kell. Nem is tétlenkedtem, megkerestem hát az érzelgés kiváltására legalkalmatosabb…

Fa a talpában. Szaloncukor a gyomromban. Fejemen a haj megmosva, bár a szénabogja hangulat azért befigyel kicsit.Harisnya megvan. Basszus... Az a kurva macska!!!Nem baj, lecserélve. Nem, mégse jó, legyen inkább nadrág. Ebben kövér vagyok. Én ugyan le nem megyek... Na jó, mégis - bár abban nem vagyok…

Furcsamód megint pont a kocsmában kapott el egy izgalmas, mondhatni filozofikus gondolatmenet (mily meglepő), pedig Isten látja a lelkem, nem is ittam 3 deci bornál többet, és ráadásul azt is szódával keverve. Tán épp itt ütközik ki, hogy valóban borban az igazság...Azzal kezdődött az egész, hogy le…

Szinte el is felejtettem, milyen semmitmondó tud lenni egy sír. Útban Feléd, a temetőben, ez a gondolat eszembe sem jutott. Sőt, ellenkezőleg. A bokrétával a kezemben, földre szegett tekintettel, szinte pontosan úgy készültem a találkozásunkra, mintha valami előadást kéne tartanom,…

Tegyük fel, hogy történik egy kis baleset. Mondjuk elreped egy szennyvízcső, ami pont a Te lakásodon megy keresztül; ráadásul a fal, amiben halad, voltaképp nem is a Te tulajdonod, hanem a közös képviseleté; a házé, amiben Te laksz. A dolgot csak tetézi, hogy a pince, amelyet elönt a szar, emiatt a…

- Neked sincs ma forgalmad?- Á, halál van. itt unatkozom egy órája.- Én is. Kínomban már repedésig vixoltam a pultot.- Igazából én nem tudom mit kívánjak, hogy legyen munka, vagy inkább ne is jöjjön már erre senki. - Na igen. Ha nem jönnek, van időd enni, újságot olvasni, pisilni meg cigizni.…

Nehezen viselem ezt a párás, fülledt időt. Úgy érzem, nem erre lettem kitalálva. Aztán persze lehet, hogy az időnek ehhez semmi köze, egyszerűen csak most ilyenem van. Rossz karma. Vagy rossz a bolygók állása. Vagy nem tudom. Ma délelőttre voltam beírva, így annak rendje és módja szerint 4:30-kor…

Tegnap mesélte a barátosném, aki patológián dolgozik, hogy látott képeket női meg férfi öngyilkosokról. Az egyik egy nő volt, aki a fürdőszoba kövén feküdt: felvágta az ereit, összevérzett mindent, a búcsúlevelét pedig a tükörre írta: "Köszönettel"…

"Szerelmes vagyok?" kérdezte magától.Csillogó szemmel bámult maga elé; bágyadt mosoly ült az arcán. Nem tudott elmenni mellette, annyira idegennek tűnt ez a gondolat. Nem is nagyon emlékezett rá, mikor érzett utójára ilyet. Már az érzés emléke is csak halványan élt…

Újabb veszekedés. Egy ideje már nem is számolta őket; nem tudta, hányadik lehet. Egy biztos: nem az első, és nem is az utolsó. Úgy feküdtek egymás mellett, mint két megtépett madár, akik a vihar elől menekültek az eresz alá. Ő a plafont bámulta üveges tekintettel. A lelke valahol nagyon messze…